Mi van, ha én őszinte vagyok. Elmondom a másiknak, hogy mit érzek és mit élek meg, de ez belőle támadást és elutasítást vált ki. Az őszinteség néha veszélyes..?

Amikor egy pár párterápiára jelentkezik, érdemes megfigyelni, melyikük szerette volna a segítő folyamatot. Amennyiben a pár egyik tagja motiváltabb, ő többet tud kockáztatni a közös ügy érdekében. A megnyílás, a mélyebb érzések kifejezése mindig rizikó, hiszen nem tudhatjuk, a másik hogy fog reagálni rá. Sebezhetővé válunk, és talán mélyebb sérüléseket is szenvedhetünk. Az EFT személetében éppen ezért fontos az a lépcsőzetesség, ami a folyamat során megalapozza a bizalmat, és csak akkor jut el a legmélyebb szükségletek kifejezéséig, ha már elég erős a terápiás szövetség, azaz mindkét fél egyformán motivált a folyamatban, és a közös útkeresésben.
Az őszinteség nem feltétlen jelent kitárulkozást. Lehet a helyzetnek és a másik befogadókészségének megfelelően őszintének, hitelesnek lenni úgy, hogy én sem mondok túl sokat, és ő se terhelődik meg. Gyakran a pár egyik tagja (gyakrabban nők, néha férfiak) könnyebben beszél érzéseiről, szívesen elemzi és érti meg saját magát, vagy a történések mozgatórugóit. Könnyen ráhangolódik a mély megosztásra, sőt, kifejezett igényként jelenik meg részéről a meghallgatás és az érzelmek megosztása. A párterápián ő a „könnyű fél”, aki örömmel veti bele magát a megértési, kapcsolódási folyamatba. Ha a pár mindkét tagja számára örömet és felszabadulást hoz az érzések megértése, akkor könnyen és zökkenőmentesen halad a párterápia. Azonban olyan is lehet, és gyakran elő is fordul, hogy az egyik fél még gyerekkorában vagy előző kapcsolódásaiban traumát élt át, elutasítottságban, megalázásban volt része, vagy környezetét nem érdekelte, milyen érzéseket él át, és lassan láthatatlanná vált saját maga és a többiek számára is. És olyan is előfordulhat, hogy egész egyszerűen olyan személyiség valaki, hogy nehéz számára vagy nincs igénye az érzései kifejezésére. Aki mögött nehéz élettapasztalatok állnak, vagy nagyon introvertált személyiség, annak nemhogy örömet nem okoz egy terápiás folyamat, hanem kifejezetten megijeszti, felzaklatja, döhössé teszi. A mindennapokban ez ugyanúgy megjelenik, mint a terápiás térben. Fontos tiszteletben tartani és megérteni, hogy a hallgatagabb, nehezebben megnyíló fél számára ijesztő, felkavaró-e a folyamat, vagy egyszerűen szokatlan. Ugyanígy a hallgatagabb félnek is tiszteletben kell tartania beszédesebb partnere önkifejezésre való igényét. Ugyanakkor sem a terápia, sem az élet nem az önkifejezés versenye, a cél az kell legyen, hogy egy pár olyan módon tudjon kapcsolódni, ami mindkettejük számára elfogadható. Biztosan mindkét félnek lesznek olyan igényei, melyekre a másik nem tud válaszolni, de találhatnak olyan rituálékat, kifejezésformákat, melyeken keresztül mégis kommunikálhatják szeretetüket és kapcsolódási igényüket a másik felé, erre nem az önfeltárás az egyetlen lehetőség. Hiteles, őszinte kapcsolatot lehet kevés szóval is élni, megtalálva a kötődés táncát. Ami azonban kikerülhetetlen, az a hiteles jelenlét szavakkal vagy szavak nélkül. A terápiás folyamat segíthet abban, hogy a nehezebben megnyíló felek is elmondhassanak olyan szükségleteket, melyeket ha partnerük megért, akár szavak nélkül is reagálhat. A beszédesebb partner megértése elmélyülhet a terápia során párja visszahúzódásáról, és így könnyebben tiszteletben tarthatja reakcióit, és nem ellene irányuló támadásnak vagy elutasításnak veszi.
Ha a beszédes fél mindenképpen érvényre akarja juttatni önfeltárási igényét, és ezt párjától is elvárja, egy végtelen üldözés-menekülés játszmába keverednek, melynek során az indulatok egyre erősebbek lehetnek, és éppen nem a közelség, hanem az elutasítás, a menekülés kapja a főszerepet.
Ha egy kapcsolatban az őszinteség és a mély érzések kifejezése folyamatos támadást vagy megalázást vált ki, akkor az egyik fél túlzottan sebzetté válhat, és hosszú távon a kapcsolat veszélybe sodródik. Ilyen disszonancia esetén érdemes szakemberhez fordulni, és megpróbálni összhangba hozni az őszinteség, megnyílás formáit egymás fele, visszaépíteni a bizalmat, és újra biztonságot teremteni. Mert támadások és ellentámadások között nincs biztonság, ami alapja két ember szövetségének, még akkor sem, ha a támadó zászlóján jelszóként az „őszinteség” szerepel.

Szerző: Gyenis-Kátay Noémi (családterapeuta, pszichológus)