A magyar nyelv szépen kifejezi, hogy miről is szól az elköteleződés: döntést hozunk azzal kapcsolatban, hogy a párunkkal összekötjük az életünket. Az elköteleződés kérdése bizonyos idő elteltével gyakran központi témaként merül fel a párkapcsolatokban. Hogyan tovább? Csak tengünk-lengünk, és közben elmegy az élet mellettünk? Mennyire számíthatok rád, hogy Te is ugyanazt akarod, mint én? Hiedelmeink arról, hogy a párunk mennyire akar elköteleződni, nagy mértékben a kapcsolati elégedettségünkkel függenek össze. Nőknél gyakran fokozottabban felmerül az elköteleződés mint “átbeszélendő, megoldandó” témakör a harmincas éveik során, ha családot szeretnének alapítani. De a fordítottja is lehetséges, hogy inkább a férfi vágyna már egy biztos párkapcsolatra, családalapításra, és a nő nem érzi, hogy ezt a döntést meg tudná hozni.

Tompa Mihály szépen megragadja versében, hogy amikor összekötjük életünket valakivel, akkor valahol együtt már többbek vagyunk, mint ketten külön-külön. A Gestaltpszichológia egyik nagy tanulsága, hogy az egész az mindig több, mint a részek összege.

Külön, két kis bujdosó ér

Vala eddig éltetek,

Mely a sziklás rengetegben

Cél és kedv nélkül tévelyeg.

S egyesülten cseveg, csillog,

Hullámzik e patak;

Kebelére önnevelte

Virágszirmok hajlanak.

                           /Tompa Mihály

A nehézség abban rejlik, hogy amikor „a fényes láng ellobog bár, maradjon meg a parázs”, zárja le a versét Tompa Mihály. A „parázs” fenntartása akkor válik feladattá, amikor egy pár hosszabb távon kívánja fenntartani a kapcsolatot. Modern korunkban fűződik csak a szerelem vagy a kezdeti „láng” a hosszú távú kapcsolatokhoz, házassághoz vagy élettársi kapcsolathoz.

A szabadság mint korlát?

Szabadon dönteni afelől, hogy kivel kötjük össze az életünket, és szerelemből házasodni modern korunk trendi elképzelése, de régen a házasság intézménye egészen más alapokra volt helyezve. Gazdasági kapcsolatok megszilárdulásáról, az anyagi biztonság megalapozásáról, illetve különböző érdekek egyesítéséről szóltak a döntések, melyekbe a fiataloknak nem is mindig volt beleszólása. Azt gondolnánk, hogy a szabad választás lehetőségével új kapuk nyílnak meg, és hogy a boldog házasság titka a szerelmi házasság. Valójában a szabadság terhes is lehet, mert egy súlyos döntés meghozatalával függ össze, melyért felelősséget kell vállalni. Ráadásul nem lehet pusztán gyakorlatias szempontokra támaszkodni; meg kell találnunk az igaz szerelmet, azt a nőt vagy férfit, akivel egybe szeretnénk kötni életünket. A döntés sokszor azért súlyos, mert amikor egy valaki mellett elköteleződünk, valahol azzal kell szembesülnünk, hogy akkor a többi lehetőség megszűnik. Egzisztenciális kérdésekkel szembesülünk, mint az élet elmúlása, saját halandóságunk és lehetőségeink beszűkülése.

Mikor merül fel az elköteleződés kérdése egy kapcsolatban?

Lehet azt gondolni, hogy az elköteleződés a házasság rítusával vagy az élettársi kapcsolat létesítésével van mindig összefüggésben, de ezek nem mindig esnek egybe. Vannak párok, ahol az elköteleződés még a házasságkötés után is kérdés. Párterápiába is inkább azzal jönnek, hogy elbizonytalanodtak a döntésükben, és szeretnének még egy esélyt adni a kapcsolatuknak. Amikor az elköteleződés is terítéken van, akkor egy párkapcsolati krízis is másképp jelenik meg a pár lelki szemei előtt; azaz sokkal drámaibban vagy végletesebben élhetnek meg egy konfliktust. Ha nincsen meg az elköteleződés, akkor sokkal könnyebben képzelünk el külön utakat, mint megoldásokat, és fontos, hogy a párterapeuta is tudatában legyen ennek.

Kliensek elköteleződéssel kapcsolatos metafórái

A kliensek néha nagyon kifejező metafórákkal írják le az elköteleződéssel kapcsolatos tapasztalataikat, nehézségeiket. Van, aki úgy képzeli el, mintha egy gyönyörű hegység előtt állna, rengeteg gyönyörű havas csúccsal. Az egyik tetején van egy faház, mely menedéket nyújt. Viszont, ha úgy döntünk, hogy felmegyünk arra a csúcsra, amelyen a faház áll, akkor le kell mondanunk a többi csúcs megmászásáról, ami lemondást igényel. Egy másik kliens egy olyan metafórával írja le az elköteleződéssel kapcsolatos döntéshelyzetet, hogy olyan mintha egy gáton állna. Az egyik oldalon egy biztonságot adó virágos rét, a másikon pedig egy morajló, hullámzó vad, de izgalmas tenger.

A kapcsolati dinamikával összeszövődik az elköteleződés, mint döntéshelyzet és mint folyamat, melyet a fentebb leírt metaforikus képek illusztrálnak: befolyásolja azt, illetve a pár dinamikája is visszahat az elköteleződésre. Amikor az egyik fél bizonytalan, nem tudja, hogy el akar-e köteleződni, vagy el tud-e köteleződni, akkor felborul a homeosztázis, és megindul az egyensúlykeresés. Ez egy nyomós indok arra, hogy párterápiára jelentkezzen egy pár.

Mivel függ össze az elköteleződési nehézség?

Kérdés, hogy milyen okok rejlenek amögött, hogy valaki nem tud elköteleződni? Nemcsak az a fél szenved, akinek a párja nem tud elköteleződni – a bizonytalanságot átélő fél is óriási feszültségekkel küzd, szenved ebben a helyzetben. Az elköteleződés nehézsége mögött lehetnek intrapszichés tényezők, külső körülmények, vagy kapcsolatdinamikai tényezők.

ÉFT és az elköteleződés

Az érzelem fókuszú párterápia során egyre jobban kikristályosodik, hogy mi rejlik a bizonytalanság (elköteleződésre való vonakodás) mögött. De a megértés kognitív szinten nem elég arra, hogy a nehézségeken változtatni lehessen. Fontos, hogy a feldolgozás az érzelmek szintjén is megtörténjen – akár külső körülményekről, intrapszichés vagy kapcsolatdinamikai tényezőkről van szó – és a párok korrektív érzelmi  tapasztalatokkal gazdagodjanak. A megoldás nem mindig az elköteleződés, hanem néha az elengedés és annak elfogadása. A döntések lehetnek fájdalmasak, de nem annyira, mint éveket leélni bizonytalanságban anélkül, hogy tudnánk, hogy a két kicsi vizér a sziklás rengetegben egyesül-e valaha.

Szerző: Dupont Kinga (pszichológus, pár- és családterapeuta)