- Mi az, ami a könyv stílusában, megközelítésében leginkább tetszett neked?
A szerző könnyen olvasható és szórakoztató hangnemben ír, szakmai tapasztalatait és releváns kutatásokat kiszínezve a saját életéből vett sztorikkal – mind a kudarcot vallott ismeretségei, mind a férjével való megismerkedés kezdeti szakasza kapcsán betekintést ad saját belső megélésébe. Az olvasó így rögtön validálva érzi saját tapasztalatait, olykor ambivalens érzéseit, dilemmákat a randizás területén (pl. nagy társ iránti vágy, ugyanakkor túl sok rigid elvárás; új ismeretség kezdetén ingadozás a „nem vagyok elég jó neki” és az „ő nem elég jó nekem” között). Különösen értékesek a fejezet végén feltett kérdések, melyek teret adnak további önreflexiónak.
- Párkapcsolatokról gondolkodva mintha azt tanultuk volna, hogy egy-két év szükséges ahhoz, hogy a kötődésünk igazán kialakuljon és így a kötődési bizonytalanságaink és félelmeink is erőteljesen megjelenjenek (amik aztán hatással vannak az interakcióinkra). Hogyan látja a szerző a magunkkal hozott alapvető kötődési stílusunk szerepét az ismerkedési fázisban? Hogyan tehetünk szert önismeretre ezen a téren, és a jobb önismeretünk hogyan válhat a hasznunkra a kapcsolataink alakításában?
A korai kötődési tapasztalatokra olykor-olykor röviden tér ki, amikor EFIT-es üléseiről mesél, illetve az egyedülálló klienseinek az elakadásairól. Ezek a példák jól illusztrálják az önismeret jelentőségét a társkeresési folyamatban, hiszen mélyen meghúzódó kötődési szükségleteink és érzelmeink, valamint tévhiteink önmagunkról és potenciális társainkról is általában visszavezethetők a gyermekkorba, a születési családba. Megértve saját mintázatunkat változhatnak és tudatosabbá válhatnak az elvárásaink jövendőbeli partnerünk felé, mely jóval megkönnyítheti (lerövidítheti) a keresési folyamatot. Gyakorlatot is javasol ehhez a szerző: vegyünk egy papírlapot, és írjuk meg a „kapcsolati önéletrajzunkat”, felvázolva a szüleinkkel és testvéreinkkel való viszonyunkat (Mennyi időt töltöttünk velük? Milyen közel álltak hozzánk?), majd az első gyerekkori szerelmekről (Kik tetszettek a sulis évek alatt? Milyen könnyen tetszett meg valaki? Mi jellemezte őket?), végül pedig a komolyabb párkapcsolatainkra is reflektáljuk (Mennyi ideig tartottak? Mi volt a közös bennük, miben különböznek? Mennyire tettek boldoggá? Mi volna elkerülendő egy következő kapcsolatban? Van-e még olyan seb, ami nem gyógyult be teljesen?).
- A társkeresés időszakában javasolja-e a szerző, hogy keressük az alkalmakat az ismerkedésre? Mit tegyünk, ha már elegünk van belőle, meg a jószándékú ismerősök ötleteiből is?
A könyv attól különleges, mert a már jól ismert, csapból is folyó tippeket, hogy hogyan találjunk magunknak párt, részben felszámolja – részben pedig újakkal egészíti ki a „listát”. Ezen új javaslatokat azonban alátámasztja a kötődés tudományának téziseivel, és kutatási eredményekkel is. Kitér például arra, hogy miért érdemes valakinek 2-3 esélyt adni, ha az első randi talán nem volt olyan lenyűgöző, de nem is éreztük magunkat kellemetlenül.
Többször is említi, hogy aktívan kell tennünk azért, hogy párt találjunk, nem fog magától megjelenni az ajtóban. Érdemes tehát szó szerint nyitott szemmel járnunk a világban, mobilunkat a táskában hagyni, amikor sétálunk vagy boltba megyünk – ki tudja, kivel akad össze a tekintetünk? Igyekezzünk új helyekre járni, új hobbiba kezdeni, stb.
Egyetlen hiányossága, hogy nem tér ki részletesebben arra, hogy hogyan lehetne a randi-appokat tudatosabban használni. Többször is kifejezi nemtetszését arról, hogy az applikációkon keresztüli ismerkedés miért sokkal nehezebb, és miért előnyösebb élőben ismerkedni. De ha az olvasó még egyet is ért mindezzel, a mai világunk realitása az, hogy az ismerkedések nagy része online történik. Hasznos lett volna kiegészíteni a könyvet 1-2 praktikus tanáccsal e téren is.
- A könyv alapján milyen gyakori elakadásokat érdemes számba vennünk? Mi lehet a társtalálás egyik lehetséges forgatókönyve?
A lehetséges forgatókönyvet három fejezetre osztja: Az első három randi, Az első három hónap és Az első három év című fejezetekben kitér arra, hogy az adott ismerkedési fázisban mire figyeljünk, milyen szempontokon van a hangsúly a kötődés kialakulásában, és milyen általánosan elfogadott tévhitek tudnak elakadásokhoz vezetni. Az első fejezetben kitér arra, hogy a híres „szikra” és a „Nagy Ő” miért is tévhitek, és miért sokkal fontosabb cserébe a kompatibilitás, mint a kezdeti vonzalom. A kezdeti vonzalom ugyanis – miután elmúlik – rávilágíthat a mélyebb kapcsolódás hiányára, a kapcsolat ürességére, ha csak ez alapján állapodunk meg a társunk mellett. A második (Az első három hónap) fejezetben kitér az elköteleződéstől való félelemre, és arra, hogyan tudjuk csillapítani, valamint a szeparációs szorongásra is, és hogy milyen, amikor a kettő találkozik. A harmadik fejezetben van szó arról, hogy az első három év során általában összeköltöznek a párok, és ezzel jár, hogy alkalmazkodniuk kell egymáshoz. Meg kell küzdeni az első krízisekkel, és dönteni kell a hosszabb távú elköteleződés vagy a végleges szakítás között. Ebben a szakaszban van értelme az első preventív párterápiának vagy kapcsolatépítő programnak, hogy a kötődés elmélyedhessen, amikor a felek közti konfliktusmintázat, azaz negatív ciklusuk még nem olyan merev.
- Mit tanulhatnak meg ebből a könyvből azok, akik maguk nem egyedülállók, de van ilyen barátjuk, ismerősük?
Az író egy egész fejezetet szentel a barátságoknak, melyek társadalmilag nagyon alá vannak becsülve, pedig a romantikus kapcsolatokhoz hasonló, értékes kötődések. A párkeresési életszakaszban nincs jobb dolog az igaz barátoknál, akik szeretettel és őszinteséggel kísérik végig az egyedülálló társuk ismerkedéseit. Emellett sok párkapcsolati készséget tanulunk a barátságainkban, melyek akkor sem vesztenek jelentőségükből, ha párt találtunk. Sőt, egészséges és fontos dolog barátságokat ápolni és újakat is kötni.
Az egyik fejezetben a szerző a szokásos kérdéseket/kijelentéseket sorol, melyeket a mai szinglik sokszor hallanak barátoktól, rokonoktól. Türelmesen, ugyanakkor határozottan számol fel ezekkel a tévhitekkel (a „nem értem, miért vagy még egyedül, hiszen csodálatos ember vagy”, „túl válogatós vagy” és társai), így talán rajtakapva érezheti magát egy-egy olvasó, aki mondott már hasonlókat a párkapcsolatot kereső ismerősének. Pont ezért lehet azonban értékes olvasmány azoknak is, akik kapcsolatban vannak.
- Mitől EFT-s ez a könyv?
Az egész olvasmányt átíveli a „kötődés-fonal”, melyet a szerző minden fejezetbe belefűz, így egységes keretet ad a mondanivalójának. Bemutatja, hogy egyedülálló, partnerre vágyó klienseivel hogyan alkalmazza a negatív ciklust: egy fiatalember például arról számol be a terápián, hogy hosszas internetes ismerkedés után mekkora csalódás volt az első élő randi egy lánnyal. Rákérdez, hogy a másikban pontosan mi zavarta, ez milyen mélyebb érzelmet váltott ki benne, feltárja a fiatalemberrel saját kötődési szükségleteit, milyen reaktív érzelmeket láthatott a lány az adott helyzetben, hogyan befolyásolta mindez a kliens énképét és a társról kialakult percepcióját, és milyen viselkedésben nyilvánultak meg a belső megélései, amelyek aztán hathattak a (terápián csak emlegetett) másik félre.
Emellett a szexualitásnak is külön fejezetben esik szó, ahol kötődéstudományi szempontból mutatja be az érintés és szemkontaktus jelentőségét, és hogy miért érdemes várni a szexuális együttléttel, ha komolyabb kapcsolódásra várunk.
- Kiknek ajánlanád?
Ajánlom elsősorban egyedülállóknak, akik a párkeresés nehézségeivel szembenézve szeretnének egy szakmailag és tudományosan jól megalapozott szemszögből iránymutatást és impulzusokat, tanácsokat kapni az ismerkedésről. Továbbá érdekes lehet olyanoknak is, akik egy új ismeretség vagy kapcsolat elején vannak és bizonytalanok, ugyanis a szerző kitér többek között arra, hogy az első három randi, az első három hónap, és az első három év miről kéne, hogy szóljon, és miről nem. És értékes szakirodalomként tekinthető pszichológusoknak, pszichoterapeutáknak, coach-oknak, egyéb segítő szakembereknek, akik olyan egyedülálló kliensekkel dolgoznak, akiknél a párkeresés áll a fókuszban.
Aki kérdezett: dr. Török Szabolcs
Aki válaszolt: Ritter Sára